Db., 2023.11.19.

(vasárnap délelőtt)

Zsid 12,18-24

Kik a tökéletességre jutott igazak?

sorozat:

Kérdések: 2023-19.

 

Mivel a kérdező órán betegség miatt nem tudtam részt venni, most pótolom.

 

Kérdés:

Olvassuk el: Zsid 12,18-24. Hogyan kell értelmezni ezt az igeszakaszt? Mit jelent az, hogy „járultatok”? Kik a tökéletességre jutott igazak?

 

Ezt a kérdést az őszi konferencián tették fel, és megígértem, hogy novemberben válaszolok rá. Közben egy tv. azt írta e-mailben: „Meglepetés ért, amikor a konferencia vége felé az a kérdés hangzott el, amit én is szándékoztam feltenni. A Zsid 12,18-24-ben a "járultatok" a kérdés. Még egy kis kiegészítést tennék az eredeti kérdéshez: A 22. vers: Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez...

Összefüggésben van-e, vagy milyen összefüggés lehet a Jel 3,12; 21,2.10 Igékkel?

És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

Valószínűnek tartom, hogy a most láthatatlan mennyei Jeruzsálem ugyanaz, amelyik a mennyből száll alá. Köszönöm, ha erre választ kapok.

 

Válasz:

4 kérdés merült fel. Vegyük sorba!

1.) Hogyan kell értelmezni ezt az igeszakaszt?

Abban az időben üldözték azokat, akik a zsidók közül az Úrhoz tértek. Azt akarták, hogy térjenek vissza a Törvényhez, a Törvényben előírt áldozatokhoz és rendelkezésekhez. Sokaktól elrabolták a vagyonukat, másokat börtönbe vetettek. Fennállt a veszély, hogy némelyek elcsüggednek és meghátrálnak. A szóban forgó igerész előtt olvassuk: Olv. Zsid 12:15-17. Tehát a Szt. Szellem biztatta őket, hogy tartsanak ki, nehogy megkeseredve a hit és a kegyelem talajáról visszamenjenek a Törvényhez. Ők J. Kr.-hoz és az elsőszülöttek seregéhez járultak, és nehogy feladják, mert akkor úgy járnak, mint Ézsau, aki eladta az elsőszülöttségi jogát.

 

2.) Mit jelent az, hogy járultatok?

A „járul” szó jelentése = odamegy; közeledik, elé áll, hozzá fordul valakihez. A zsidó nép azért nem járult, vagyis nem ment, nem közeledett a Sínai hegyhez, mert féltek. Ahogy olvastuk: oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek. De Isten maga is tiltotta a népet attól, hogy a hegyhez menjenek: Zsid 12:20 Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyíllal lövettessék le

Ezzel szemben azok, akiknek a Zsidókhoz írt levél szól, a Sion hegyéhez járultak, a mennyei Jeruzsálemhez, és főképpen újszövetség közbenjárójához, Jézushoz.

A Sínai hegy a törvényt jelentette, a Sion hegye a kegyelmet J. Kr.-ban. A zsidók közül megtért hívők nem a törvény, hanem J. Kr. áldozata és kegyelme által jutottak üdvösségre. A „járultatok” tehát azt jelenti, hogy J. Kr.-hoz jöttek, hogy kegyelmet és üdvösséget kapjanak, nem a Törvényhez, és annak a megtartásához.

 

3.) Kik a tökéletességre jutott igazak?

Így olvastuk: a tökéletes igazak lelkeihez (=szellemeihez) [járultak], és az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. Azok a tökéletességre jutott igazak, akik az ószövetség idején hitből éltek, az újszövetség idején pedig J. Kr.-ban hittek, és amikor meghaltak, a szellemük az Úrhoz jutott, és ott Nála, Kr. érdemét beszámítva már szeplőtlen tisztaságban, megigazulva vannak. Tökéletességre jutottak.

Az a kifejezés, hogy járultatok „angyalok ezreihez, tökéletes igazak szellemeihez” semmiképpen nem azt jelenti, hogy hozzájuk is olyan imádattal és kéréssel megyünk, mint Istenhez és J. Kr.-hoz. Nem imádkozunk angyalokhoz és szentekhez! Hanem azt jelenti, hogy ők már ott vannak az Úrnál, és amikor az Úrhoz járulunk, hozzájuk csatlakozunk, mert ők is az Úrhoz járultak.

 

4.) A most láthatatlan mennyei Jeruzsálem ugyanaz-e, mint ami majd a mennyből száll alá?

Úgy látom én is, mint a kérdező, hogy ugyanaz. Már Ábrahám is azt a mennyeit látta, és oda vágyott. Zsid 11:9-10 Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.

A galatáknál is hasonló veszély volt, mint azoknál, akik a zsidók közül az Úrhoz tértek. Nekik azt írta Pál apostol: Olv. Gal 4,21-31. Hágár és Sára két szövetséget jelképez. Hágár a sínait, a test szerint valót, a szolgaságot, ami megfelel a földi Jeruzsálemnek. Sára az újat, a szellemit, mert Izsák az ígéret gyermeke volt. Ez felel meg a mennyei Jeruzsálemnek. Gal 4:29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy most is. Ezért üldözték a vallásos zsidó vezetők a Kr.-ban hívő zsidókat. Olv. Gal 4:26 és 31. Vagyis nem a Törvény alatt vagyunk, hanem kegyelem alatt, és így J. Kr. által Istenhez mehetünk Ámen.